Sziasztok!
Ezen a héten sem maradnak el az önkéntesek beszámolói, most is ketten osztják meg velünk a gondolataikat az Önkéntes Klubról, és arról, hogy miért jó ennek a közösségnek a tagjaként tevékenykedni, a csapat része lenni.
Köszönjük az írásaitokat, továbbra is várjuk őket a programiroda@rmdsz.ro címen.
Önkénteskedni élmény
Számomra az egész úgy indult, hogy meghívtak egy diáknapos csapatba, aztán ezzel egy időben belekóstoltam az önkéntességbe is. Az első önkéntes élményeim közé tartozik a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét és az EU Tábor. Sok új embert ismertem meg a rendezvények alkalmával. A könyvhét alatt együtt árultuk a stand mögött a könyveket, olvasgattunk, sátrakat próbáltunk felhúzni, koncerteket hallgattunk, nem számított, hogy esik az eső (persze a napsütésnek jobban örültünk), egyszerűen csak jól éreztük magunkat. Egy feledhetetlen hetet tudhattunk magunk mögött. Ha valaki önkéntes, egy olyan csapatnak lehet a tagja, akik nélkül szegényebb lenne az élete. Ezt tapasztaltam, mert mióta tagja vagyok a csapatnak sokkal több eseményen veszek részt, több időt töltök ezekkel az emberekkel, rendszeresen találkozunk. Jó alkalmak erre a játékestek és a a szemét szedés is, mert valami jót is tehetünk a városért. Az Önkéntes Klubnak sok mindent köszönhetek, olyan dolgokat csinálok, amiket szeretek, olyan emberekkel, akikre bármikor számítani lehet, mindezek mellett több területen tapasztalatot szerzek. Úgy érzem, a kolozsváron töltött időmre visszatekintve, hogy azóta töltöm hasznosan a szabadidőmet, amióta a csapat tagja vagyok, ezért is sajnálom, hogy kicsit későre csatlakoztam hozzájuk. Benczédi Melinda-Emőke |
Önkéntesnek lenni
Azért szeretem ezt a dolgot, mert nem lehet egyszerűen leírni, hogy mi is ez! Bemész egy tanorára és elmondod, hogy unalmas volt, maximum azt, hogy elviselhető és nem aludtam be (legalábbis nálam így van). Ezzel ellentétben az önkénteskedés során annyi mindent csináltunk, hogy napestig lehetne mesélni róla egy sör mellett! Amit talán a legjobban szeretek benne az az, hogy olyan helyekre jutottam el, hogy még a nevét sem tudtam megjegyezni, pedig magyarul írja a falutáblán. De az öreg bácsik, esetleg nénik, kedvesen fogadtak és többször hívtak, hogy gyere drága fiam, hallom székely vagy, igyál sza’ meg egy pohár bort, az ősszel csináltam! Ahol pedig nem a hellyel ismerkedtünk, ott új barátokat szereztünk. Formálisan hangozhat, de az a jó ebben, hogy olyan emberrel kerülsz össze, akivel máskor egy köszönésnél többet sem beszélnél, de itt kiderül, hogy valójaban ki lehet jönni vele, sőt másnap már együtt mentek “fagyizni”. Én csak azt mondhatom, hogy az önkénteskedés sok lehetőséget rejt magában, és számomra buli az egész, csak ajánlani tudom! Sebestyén Hunor |
Hozzászólás